Száz százalék, hogy lesz európai-amerikai kereskedelmi megállapodás – mondta Trump Meloni mellett

Sikeresnek látszik az olasz miniszterelnök amerikai missziója.

Milyen érdekes jogrend az olyan, amely egy különös haláleset kapcsán lázba hozza az egész világot!
„A Floydot lefegyverző rendőrt, akinek a bírósági ügye napjainkban zajlik, kedden mindhárom ellene felhozott vádpontban bűnösnek találta az esküdtszék. A részletes ítélet nyolc héten belül várható, a rendőr állítólag negyven év börtönt is kaphat. Ám nemigen esik szó arról, hogy a saját életét védte-e, magyarán nem tehetett mást, mint védekezett, avagy valóban hibát követett el. Mindenesetre, miképp a mesében, ez az ügy egyfajta jeladás volt a világ számára.
Valami olyasféle jeladás, hogy nosza, forgassuk fel a rendet, bánjunk kesztyűs kézzel azokkal, akik fegyvert viselnek, kábítószert fogyasztanak, agresszívek, lehetőleg büntetett előéletűek, valamint a napi parancsot (ez esetben a járványügyi előírásokat) is megszegik, éppúgy, mint a normális közösségi élet szabályait. Így lett aztán lényegében pár esztendő alatt – talán a meetoo-nak nevezett mozgalommal kezdődően, majd a feketék előtti letérdeplést szinte kierőszakoló buzgalmároknak köszönhetően, valamint az LMBTQ-őrületet terjesztő erőszakosok tevékenysége következtében, no meg a Szögi Lajost és Marian Cozma kézilabdázót meglincselők s a velük kesztyűs kézzel bánók asszisztálásával – teljesen felforgatva a világ, amelyben az emberi, a mások életét és a természet törvényeit (ezek szerintem isteni törvények) tisztelők hangja a leghalkabb.
Tegyük a szívünkre a kezünket! Bizony, mi vagyunk az áldozatok. Mi, akik szeretnénk – félreértés ne essék, szerte a világon, keresztények, buddhisták, muszlimok, hinduk és zsidók – az isteni természet parancsai szerint élni, békében, a magunk társadalmának törvényei szerint. Csakhogy ezt egyelőre bizony nem tudtuk elérni.
A kábítószeres, amúgy terhes anyák kirablására »szakosodott« Floyd viszont csak egyetlen szempontból áldozat. Elveszítette az életét, holott megtarthatta volna, ha tiszteli a rendet. Ám nem tette, s felfordult világunk kovácsolói alig egy év alatt szinte hőst faragtak belőle. De hős ő csak egy értékét vesztett világban lehet, a tisztességes gondolkodásukat már rég elvesztő emberek szemében. A hullám magasba emelte ugyan, de ugyanez a tengerár el is görgeti majd valahová, a felejtés óceánjába, hogy kellően költői legyek.
A kérdés persze az, bolond világunk merre tart? Mikor és hogyan lesz vége a szakadatlan – és legyünk őszinték, egyre nehezebben viselhető – őrületnek, a nyílt társadalom nevű kotyvalék ránk erőltetésének, a színtiszta hazugságból fakadó demokráciaexportnak (Floyd igazán remek példája a demokratikus, exportra érdemes amerikai »terméknek«), avagy a polgárpukkasztó, ám lassan jogszabályba foglalt olyanfajta cselekedeteknek, mint hogy holnap megesküszöm a csillárommal vagy a macskámmal. Ezen »jogok« érvényesítése, félreértés ne essék, némi képzavarral élve, itt toporog már a küszöbünkön.”